Van egy felépített, jól bevezetett, megszokott fogyasztói társadalmunk. Elromlik, elöregszik, kidobjuk, veszünk másikat. Amúgy is úgy gyártják, hogy ha lehet, ne tartson örökké. Bármiről is legyen szó.
Hát még ha az otthonunkról!
Nézzünk néhány érvet és ellenérvet:
Vegyünk újat:
- szebb
- modernebb
- biztosan jobb
- drága, bár választhatok olcsóbbat is, de ha már veszek, akkor legyen a jobbik.
Felújítsunk:
- látszik, hogy régi volt
- tényleg jó lesz a végeredmény, hisz ez már egy ócskaság
- sosem lesz olyan szép, mint egy új
- és ráadásul ez is egy vagyonba kerül.
Szinte lehetetlennek tűnik a választás. Azért megpróbálok segíteni a mérlegelésben. Talán sikerül ötletet adnom a döntéshez!
1. Először is találjuk ki milyen hosszú távra tervezünk. Mennyi ideig, mire szeretnénk használni. (Ez elsülhet akár jól is, de ki ne hagyjuk a mérlegelésből, hogy “ember tervez…”)
Az javaslom legyen “b” terv is, egyszerűen szánjunk rá egy kis időt, egy jó beszélgetést, képzeljük bele magunkat egy egészen más helyzetbe a kifundált időpontban. Nagyon izgalmas dolgok, új ötletek tudnak kisülni egy ilyen “képzelés”-ből.
Például: Ablakok. Nem záródik. Nem igazán hőszigetel. Lekopott a festék.
? mennyi ideig akarunk itt lakni?
? ha babánk lenne elférnénk ebben a lakásban, vagy nagyobb kellene?
? ha el akarjuk adni, kapnánk érte annyival több pénzt, amennyibe kerül?
? van értelme hőszigetelő, fokozott légzárású új ablakot venni, ha a falak, a födém, a padló nincs hőszigetelve? (Ezen a ponton nagyon fontos, hogy szakértővel értekezzenek, mert nagyon kellemetlen egy régi, hőszigeteletlen házban a légmentesen záródó új nyílászárók utáni penészedés!!)
Ugye érezhető, hogy itt már valamerre billen a mérleg?? Pedig ez még csak az 1. pont.
2. Gondoljuk át mennyire fontos helyet tölt be az adott lecserélendő vagy felújítandó az életünkben. Érdemes rá költeni?
Megint csak egy jó beszélgetésre invitálnám Önöket. Jöhet a “képzelés”.
Például: Beltéri ajtók. Nagyon rondák. Évek óta ne nyúltunk hozzá. Biztos, hogy még egy réteg festéket nem bír el. Már megszoktuk, hogy a konyhaajtó folyton becsukódik. Megvan a hely ahova érintjük mindig a lábunkat, hogy ne csukódjon ránk, mikor tele van a kezünk. A háló ajtajának résein meg zárt állapotban is átlátni. Már csukott szemmel is látom, ahogy beszivárog a fény, mikor apa reggel már a konyhában kávézik.
? mivel is jár egy beltéri ajtó bontása? Akarjuk azt? Van olyan csempe a pincében, ha pótolni kell?
? le kéne kaparni/kapartatni a sok festékréteget róla. Vajon ki vállalja?
? Milyen lehetőségek vannak, ha nem akarok bontani? (Ez az a pont, amikor fel kell túrni az internetet, ötletbörzézni, hogy milyen szavakra keressenek rá a google-ban)
Így már nem is olyan nehéz ez a döntés dolog, nem igaz??
3. pontnak vegyük át még egyszer az érveket-ellenérveket:
- miért gondoljuk úgy, hogy egy új csak szebb lehet?
- határozottan meg tudom cáfolni, hogy az új ajtó modernebb, mint egy felújított:
a jobb oldali egy felújított régi fa ajtó
- biztosan jobb. Ha-ha. Láttak már CPL fóliás ajtót 2 évesen? Esetleg próbálták már lemosni nedves ronggyal? És régi fa ajtót?
[ide majd szerzek egy jó fotót erről, becsszó]
- a jobb a drágább? Na igen. Nehéz kérdés ez. Mert valahol mindannyian tudjuk, hogy a jobb minőségű az drágább. Nyilván nem a legolcsóbb anyag lesz a minőségibb, időtállóbb, még akkor sem, ha néhanapján vannak kivételek, amik csak megerősítik ezt a szabályt. Az olcsó húsnak meg híg a leve. Mindenki találkozott már olcsó kínai, drágább kínai és drága minőségi ruhákkal.
Gondolom sejtik már, hogy ha lehet, akkor a felújítás mellett szavazok. Nem mindig. Kizárólag akkor, ha meg is éri. Egyrészt persze azért, mert ezzel foglalkozunk (persze, hogy nem véletlenül)! Másrészt meg a legnagyobb kényelem mellett is a szívem csücske a régi. Tudják, azokban van valami. Valami történet. Valami illat. Valami emlék. Így is mérlegeljenek.
